Miért éppen Erzsébet ?

És utolsó részéhez érkezett - egyelőre -  a névadási oknyomozó beszámoló, ugyanis Öhi még egy névvel büszkélkedhet. Minden unokatesójának van második neve, Alizkának például  Anna, mivel az anyukája és mindkét nagymamája neve is Anna. Hogy Öhinek miért lett Erzsébet a második neve, az egyszerű és egyértelmű volt a kezdetektől, ezen nem kellett sokat agyalni: a nagymamám tiszteletére, akit Theoval mindketten nagyon szeretünk és aki egy kivételes személyiség.

A mamám 86 éves. Nagy elbeszélő tehetség, és nagyon jó humora van. Ami vele történik, vagy amiről hall, azt úgy tudja elmondani, hogy egy tök jó történet lesz belőle. Hasonlatai, szólásai legendásak. Gyerekkoromban is mindig az volt, hogy a mama konyhájában ült a fél falu, akár 30 évvel fiatalabbak is, a gyerekekről nem is beszélve. Csúfondáros, önironikus, nagyon jószívű. Az ember alig várja, hogy a mama meséljen!

Totál hiányzik belőle az önsajnálat, nem jár orvoshoz és sztk-ba, nagyon nyitott,  élénk és kreatív szellem, aki egyszerre olvas Kincses Kalendáriumot, Tar Sándort és Oravecz Imrét. Mindig rengeteget dolgozott, most is. De így visszagondolva, sose panaszkodott. Csak csinálta a szőlőt (80 éves koráig és egyedül), a veteményest, ellátta az állatokat (kacsa, tyúk, disznó, nyúl), sütött-főzött óriási tételben, lekvárt, savanyúságot tett el, na és legendásan gyönyörűen kötött és horgolt. Illetve mostanában panaszkodik: hogy milyen lassú ő. persze ezen röhögnöm kell, hiszen így is háromszor annyit csinál, mint én. Új cukkini receptek, narancsos szeder lekvárt és fügebort, csak úgy.

Gyerekkoromban minden nyáron voltunk nála a tesómmal és az unokatesómmal. Az volt egy paradicsom. Akkor keltünk, mikor akartunk. Azt reggeliztünk, amit kértünk. Ha 23szor tejbegrízt, akkor azt. Utána szabadfoglalkozás.A háza előtt egy kis patak folyik, abban voltak a némakacsák (récék). (Azok nem fehérek, hanem tarkák, a kiskacsák pedig sárgák és barna sapka van rajtuk) A kiskacsáknak lehetett uborkát vágni, a disznóknak meg a hátát vakargatni. Ott volt még Hektor kutya és a félszemű Márton kandúr. A patakban gátat építettünk, hadd ússzanak a kiskacsák + a májkrémes konzervdobozzal piócákat lehetett gyűjteni. A patak mellett volt 2 nagy szederfa, nagy odúval. Meg a buszmegálló.  Nem tudom, a Mama hogy csinálta, de sose tiltott semmit, azért is emlékszem, hogy csak egyszer, amikor le akartuk vágni egyformára a nyulak bajszát. De akkor is csak mondta, hogy ne csináljuk, mert a nyuszi azzal érzékel és nem kell egyformára vágni.

Elmentünk vele az Újszőlőbe, ami túl van a falun, ő meg én mezítláb a homokban, a fiúk szandálban. Az út a temető mellett vezetett, oda is benéztünk, a családi és rokoni sírokat megnézni, meg a virágok alatt vizet cserélni. Közben mindig volt történet, hogy ki kicsoda, és mit csinált. Az újszőlőben a mama kapált, mi meg aszalt cseresznyét ettünk a nagy fa alól, vagy a pince tetején olvastam, vagy játszottunk a sorok között vagy vízért mentünk. Elvitt kirándulni bennünket az erdőn át a Gajához. Szerette a meséket és minden mesehős nevét tudta, csak Fidó bácsit utálta (az egy kutya volt). Közben a házában és az udvaron jött-ment a nép, mindenki benézett Erzsi nénihez. Este a gádorban vacsorázhattunk, illetve kitaláltuk, hogy ha feljön az Esthajnalcsillag, akkor még egyszer. Meg hogy kint alszunk az udvarban, azt is lehetett, de persze éjfél előtt bemenekültünk úgyis a szúnyogok elől. Este lefeküdtünk, én vele egy ágyban, a fiúk a másikban, és a mama mesélt, a családról, a déd- és ükszülőkről, apuékról, mindenféle történeteket, állatokról is (pl. vadgalamb meg a grizzly medve), mi volt a front alatt, régen, meg mindenről. Azt hallgattuk és arra aludtunk el. Mikor alvás volt, azt mondta: Na jól van, most már aludjunk a Jézuska szent neviben, és akkor elaludtunk.

És a mama most is pont ilyen

Szóval igazán szerencsés vagyok, hogy ilyen nagymamám van és Öhi is, hogy ilyen dédimamája!