reggel a fűben a margaréták mellett Theo egy kis halat talált kiterülve. Mozdulatlan volt, de ahogy Theo felemelte, mégiscsak mozdult egyet. Theo azt mondta, hogy ez az ideg, de mondtam, hogy tegyük bele mégis egy lavór vízbe, hátha. A kis hal az oldalára dőlt, hát sajnos nem sok jót jósoltunk neki. De amikor egy negyedóra múlva kimentem, a halacska vidáman körözött a vízben! Bevittük a fürdőszobába a lavórral együtt (hogy mégse a 38 fokon legyen kint). A vendégek megnézték és mindenkinek nagyon tetszett, főleg Alizkának.
De este jött a kérdés, hogy mi legyen a halacskával, mégsem lakhat a lavórban, nem tesz jót neki. Úgyhogy Theo beszélt Attilával, a hátsó szomszédunkkal, aki horgászni is szokott, és ő mondta, hogy az ő utcájukban van valaki, akinek van kerti tava halakkal. Beszélt is a haltulajdonossal, aki azt mondta, hogy ha ilyen stramm a halacska, akkor jöhet hozzá. Így aztán Theo beletette a halacskát egy jó nagy dunsztosüvegbe, és átbaktatott vele
Ott örömmel vették a halat, főleg mert kiderült, hogy majdnem 100%, hogy eleve onnan származik. Állítólag a tavacskát (amiben egyébként rengeteg hal úszkált) elég sok macska látogatja. (Khm.)
Minden jó, ha vége jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése